Tihamér utát,
Nagy ház keresztezé,
Belőle a hang,
Nagyon hangosan jőve ki.

Az épület egy kocsma volt,
Az a kocsma hova társaival inni járt,
De most társak nélkül is bemegy,
Szét akarván inni az agyát.

Szörnyű fájdalmában eképp
döntött ő, s más nem érdekelte,
Belépett tehát az ivóba,
4 pálinkát kért hangos szóval.

Aztán csak ivott, ivott,
Olyan sokat, hogy kannára,
Mérni se lehetne aztat.
Széjjel ivá magát,

Nem törődvén mással,
Csak a saját szíve fájdalmával.
Majd a negyedik pohár után,
Lecsapódott feje az ívó asztalára.

Olyan sokat vedelt,
Azonnal elájult,
S a kemény, szálkás asztalon,

Elájultan, tán holtan feküdt.