Történt egyszer székelyföldén, hogy az öreg molnár siket ás habókos fián nevetett az egész falu.

• Meséljem vagy ne meséljem? Na, jó! Elregélem mostan néktek.

A molnár asszoná elkezdett főzni. Csak forrt, csak forrt a víz, mígnem az asszony eszébe jut, hogy nincsen itthon pityóka. Gyorsan kiált a fiáért:

• Édes fiam, Jánoskám, térülj-fordulj, szaladj a mezőre, oszt jöjj vissza pityókával!

Elindul a fiú, gondolkodik, vajh mit is kért az anyja.

• Hát azt, hogy jöjjek vissza pityókásan – gondolkodik el rajta. – Áhh, egye fene, hát ha műár ő maga kéri, akkor ennek fele sem tréfadolog.

Este visszaténfereg János a házba igen pityókásan. Kérdezi az anyja:

• Édes fiam, hát hun van a pityóka?
• Hát nem azt mondtad pityókás legyek?

Hát így ment pityókát szedni a molnár habókos fia, egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt.