Szigorú

A Tibor úr,

Minden nap

Kis X-el

Lemegy a

Romhoz

És ott

Sportol.

Hazajön,

S körmöst

Ad az

Anyjának.

Kikericset

Lop és

5 métert dob.

Ha a diákok

Úgy érzik

Nagyon

Királyok,

A feje

Fölött szállnak

A sirályok.

Ha egy

Gyerek

Rossz lenne

Kell neki

Három

Roskadt

Várrom,

És az

Eszével

(Mint a

Kezével)

Levelet

Körmöl

A körömnek,

Hogy ma

Este még

Fájni fog

Neki a

Körmös

Mit fog

Adni!

Megcímezi

A borítékot:

Borbély

Andi,

Órás

Asztalcsoport.

És itt a

Vége

Szigor

Tiborról

A szigorúról

Szóló versnek,

Mert a

Többit

Nem hallottam

A sok SIKOLYTÓL!

Egy szép napon megjelent a király Siklóson. Jó hírrel ér-

kezett.

- Hé, ti siklósiak! - kiáltotta.

- Megyünk Uram! - mondta Dezső, a vár kapitánya.

- Menjünk be! - javasolta a várúrnő.

Bementek.

- Hé Dezsike, add oda az ajándékot a királynak!

- Ok!

- Ajándék, de jó!- örvendezik a király.

Odaadják az ajándékot a királynak.

A király kibontja.

- Hű, ez egy bicska!

- Igen, de nem akármilyen! Próbáld ki! Szúrj le!

A király egy darabig ellenkezett, de aztán leszúrta Dezsőt. Akkor bizony olyan csoda lett, hogy azon még a mogorva börtönőr is álmélkodott. Dezső mégis élt.

- Ha ezzel a bicskával leszúrnak, annak az oldalán fogsz harcolni, aki leszúr – mondta Dezső.

- Ennek sok hasznát vehetjük!!

Egyszer láttam egy embert

Igen egy jó nagy kendert.

Elneveztem Rontó Pálnak

Mikor láttam, hogy 

Bántja a kiscicámat.

Megrázta az almafát

Szétnyomta az almáját.

Nagyot rúgott,

Egyszeribe földrengés

 Lett.

Magában mondta:

Jön a zsaru,

És mint a kakukk,

Kiment a kapun.

         Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kalózkutya. Vöröskutyának hívták és neki volt egy gazdája, aki nem volt tisztában azzal, hogy a kutyája kalóz.

          Vöröskutya már sokat kérte a gazdáját, Puffot, hogy engedje el egy órára kalózkodni, de nem engedte. Sokszor meg is harapta érte, de mindig fejbe vágta a gereblye nyelével. De egyszer megszerezte a gereblyét és azt csinálta a gazdájával, amit ő vele. Mit volt, mit tenni, elengedte.

           Vöröskutya már a tengereket szelte, amikor ellenséges hajó közeledett. Őt elfogták.

           Puff már tűnődik, hol lehet a kutyája? Éppen akkor hall egy hangos ugatást, kimegy, lát egy hajót kikötve, amire éppen most hurcolják fel a kutyáját. Fogja a gereblyét, feltör a hajóra, és minden ellenséget fejbe vág. Kutyája boldogan odaugrik hozzá.

           Itt a vége, fuss el véle.   

Blabla, blabla, blabla

Mondja a papa.

Tarisznyába rakja

Blabla, blabla, blabla.

Szóval az a papa,

Tarisznyába rakja a mamát?

Blabla, blabla, blablát.

Hát ez egy nagy badarság,

Szamárság!

Ma jó napom volt,

Szüret volt az iskolában.

A rendezvény izgalmas volt.

A következők történtek:

A népi játékoknál,

Lehetett horgászni,

De alkalom volt Toldi erőpróbázni.

A kézműveskedés,

Szőlőnyomdázás,

Nagyon remek volt,

Ott minden a szőlőről szólt.

Aztán préselés,

Szőlőtaposás,

És hangszerbemutató volt,

De én préselni mentem,

És a kart szorgosan tekertem.

Aztán a táncház,

Szép lányok gyertek!

Most így minden után,

Szomorú vagyok,

És csak a múltra gondolok!

Van nekem egy ajtóm,

De sajnos nem járt hozzá szakajtó.

Leszakadt az ajtóm,

Vettem hozzá ajtótartót.

Az ajtóm összedől,

De kaptam egy labdát,

Méghozzá egy bőrt!

Barikádba

Teszed -e a paripádat?

Nyomd oda a falhoz,

S hozzámész egy csajhoz.

Ajánlom,

Hisz vele csacsacsázol.

Volt itt tegnap aligátor,

De nem fért el a taligától.

Megtudtam, hogy van itt aligátor

Bizony a kedves kicsi papikámtól.

Kimentem a roncstelepre.

Megtaláltam Ferókát,

És már ketten kerestük az aligátorkát.

Amikor már megtaláltuk,

Elúszott ő előlünk.

Visszament a mocsarába,

Sarasába,

Dagonyába.

A torkomon megakad a falat,

Mert tegnap megettem egy egész halat.

Lenyelem a falatot.

Kidobom a halcsontot.

Ha a falatot nem eszem meg,

Megeszem a bal tenyerem.

A falatról még ennyit

Jóízű és nagyon fincsi.

A mesémnek is ennyi,

Mert a falatról nem tudok többet mesélni.