A szobámban ülök, bár egyszeri kép,
Egy vidám jelenet (süt be a reggeli fény)
Volna, de mára ez a mindennapommá vált.
Poloska, bogár száll, az előbb ott mászkált…
De elkaptam a lényt, lábait lassan én
Magam fejtettem le, mert a bogár halva szép.
Majd vonalzóval, mit megfogott kezem,
Nem figyelve másra, épp e dolgot teszem:
Felkapom a lábatlant és elfűrészelem.

Nem volt ily jó érzés más bizony régen nekem,
De csak ülök, nézek, egy monitort látok,
Őrületbe kerget, mint mindig mondjátok,
És nézd a bogarat, vagy ami maradt még,
Levertem valamin, határt nem szabhatnék.
Meddig jutok én itt a géptől felállván?
Meglett a bűn oka is, vagyis a bezártság?

2020. április, a karantén 26. napja