A tücskök zenéjét

Hallgatom naponta,

Legalább egyszer.

De ilyenkor mindig

Elönt a búslakodás.

Nem értem miért búsulok,

És azt sem értem mi vagyok,

Csak szállok az élet tengerén,

Mint egy törött kormányú bárka.

Így élek én.

Hosszú várakozás után

Most végre kijelenteném, kinyögném:

Az ember néha fáradt, gondterhelt.

De én mindig így érzem magam,

Ameddig élek én napjainkba,

S amikor fáradt testem

A koporsóba hull,

Nekem akkor minden szomorú.