Egy ligetben járok-kelek,

Élvezem a tájat,

Karomra bogárkák szállnak,

Gyönyörködöm a fákban.

Hosszú ideig elnézem őket,

Elhalkul a park,

Mintha minden állat,

Figyelne egy fára.

Aztán megint minden hangos,

Elfutnak mellettem a gyerekek,

Érzem kedvelik ezt a helyet,

Bár ki ne kedvelné, ki ne szeretné?

Miközben mélázgatok,

Hangos zajt hallok,

Egyszerre minden elhalkul,

S az összes kutyafül lelapul.

Mintha tudnák mi lesz,

S most a Liget összerezzen,

Az ágak közül kilép,

A gyilkos, a favágó, jaj nagy a veszély.

Nézem, hogy gyilkolja a fákat,

Könnyem ráhullik a ruhámra.

Miért kell ezt tenni? Miért?

Legszívesebben hazafutnék!

De csak állok, nézem a tönköt.

Ki rejtőzik a favágósisak mögött?

Ki tette ezt a szörnyű bűntettet?

Miért tette tönkre ezt a gyönyörű ligetet?

Ne vágjuk ki a fákat,

Mert nélkülük elpusztul a világ!