Sziasztok!

Én vagyok a legkisebb pucimuci. Még sohase láthattatok minket pucimucikat és elárulom, hogy nem is fogtok, mert mi láthatatlanok vagyunk. Imádunk női táskák mélyén bujkálni és halálosan rettegünk a buszoktól.

Most éppen Budapestre tartok, mint látjátok. Oopsz, ti nem is láthattok minket, na mindegy. Szóval Budapestre tartottam, vagyis Budapest pucivárosába, Pucipestre. Pucipest fővárosunk XXIV. kerülete, ami emberek számára láthatatlan. Ez a kerület Soroksár és Pesterzsébet között helyezkedik el, de el lehet jutni oda puciportálokon keresztül is.

A portálok Budapest kerületeinek főterein vannak. Én az I. kerületi Dísz térre mentem, hogy portálozás előtt felmehessek a Várba. A vár szép volt, a várbusz viszont ijesztő. Elmentem a Nemzeti Galériába, az a tapasztalatom róla, hogy a pucifestők sokkal jobbak, bár Székely Bertalan festményét a II. Lajos holttestének megtalálását nagyon szeretem. Tesóm kedvenc helye a Hadtörténeti Múzeum. imádja a harctant.

Aztán elindultam lefele, beugrottam egy palacsintára a Nagyi Palacsintázójába, jóllakottan pedig beugrottam a portálba, ami emberek számára észlelhetetlen, Pucipestre érkeztem. Itt PUSZ-ok (Puci BUSZ-ok) jártak, az utcán pucimucik lófráltak.

Bementem egy kisboltba és vettem egy puciperecet. A város gyönyörű volt, egyszer csak a semmiből elém kúszott egy ember. Először nagyon meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy ő csak Tóbiás a város polgármestere, akit a nép, a büszke pucinép hozatott ide azért, mert gyarló ember létére nagyon jó politikus. Az elődje nem nagyon volt az, sőt. Majd kivettem egy szobát egy panzióban és elaludtam. Fárasztó, de felettébb izgalmas napom volt.

Jó éjszakát mindenkinek a legkisebb pucimucitól!