Sziasztok, én vagyok a legkisebb pucimuci… Hadd ne mondjam végig, hiszen már ismertek. Ma éppen Ausztriában kalandozom. Gyertek ti is velem! Fedezzük fel együtt Ausztriát!

Kövessetek! Oké? Opsz… Ti nem látjátok, hogy merre megyek. Na szóval itt Karinthiában egy magas hegy tetején pihentem. Kifárasztott a sok utazás, így leültem nézelődni. Láttam hegyes-dombos vidéket, hosszan elnyúló síkságot, falut, várost, községet. Egyszer csak hatalmas robaj csapta meg a fülemet. Ez a zaj olyan iszonyatosan fülsiketítően hangos volt, mint amikor egy krokodil fingik egyet egy gnúvacsora után. Abba az irányba fordultam, ahonnan a zajt hallottam. Egy nagy-nagy telket láttam, ahonnan sikolyok és nevetgélések, kasszacsengés és ami a legfontosabb: női ridikülök cipzárjának hangja férkőzött ki. Elképesztő volt, hamar el is indultam feléje. Aztán beleütköztem egy fülkébe, ahonnan a kasszacsörgés hallatszott és az volt fölé írva, hogy CASSA.

- De mi az a CASSA?- kérdeztem a fülkében ülő embert.

Az ember felnézett, lenézett, balra és jobbra néz majd azt kérdezte:

- Was?

Ezt nem értettem mivel egy árva kukkot nem hablatyalok németül, szóval tovább álltam. A kapura hatalmas gót betűkkel az volt kiírva, hogy Vergnügungspark.   - Mi az a Vergnügungspark?- kérdeztem magamban, s bár a bejárat nagyon hasonlított a fővárosi vidámparkéra, amitől minden pucimuci retteg, nem álltam meg a bejárat előtt.

Bementem, először egy körhintát láttam meg, ami nálunk pucikör néven híres. Továbbálltam. Aztán egy dodzsem nevű autóba ültem bele. A lábam nem érte el a gázt. Aztán felültem a HULLÁMVASÚTRA. A vonat magától elindult. Ekkor a karbantartó ezt mondta:

- Ez a szar! Ez is elromlott. Először összedől a tükörlabirintus, most meg elindult a hullámvasút úgy, hogy nem ül rajta senki.

Pedig én a hullámvasúton ültem, éreztem is, hogy hánynom kell. Aztán jött is a róka. A taccs pont a hot-dogos fejére esett.

- Áááh! Mindenki menjen innen! Ürítsétek ki a parkot! Zárjatok le mindent! Megtámadtak az idegenek! Gusztustalan bacitruttyot lőnek ki! Segítség, segítség! Higiéniai támadás! Meneküljön mindenki!

Ez egy idő után mindenkihez eljutott a rémhír, elkezdődött a park evakuálása. Én ekkor szálltam le a HULLÁMVASÚTRÓL. Felszálltam az ÓRIÁSKERÉKRE. Az elindult jó magasra, majd a tetején megállt. Ekkor egy hangos bemondó elkezdett bemondani

- Leállítottuk a játékokat. Aki véletlen fent maradt kiabáljon, egyébként mindenkinek sipirc kifelé! Idegen támadás! Higiéniai támadás! Futás ki merre lát!

Ekkor üvöltöttem, ahogy csak a számom kifért.

- Segítség!

Nem jött válasz, megpróbáltam még egyszer, majd harmadszor is. Az eset reménytelen,  se nem látnak, se nem hallanak. Csoda, hogy utálom a vidámparkokat? Ide se jövök többet!