Házában ül, ellabdázgat,
Szemében látszik a gyalázat,
Az ő futballjában nincsen alázat.
Csak futballozik kinn a kertben,
Eszébe sincs, mást tehetne,
Ide-oda is mehetne,
Már a futballt unja-unja,
A kedvtelen futballista.

Hiába egy nagy esemény,
Kertjéből ő ki nem mozdul,
S lásd megél, mégcsak nem is koldul,
Focizik akkor is amikor a harang éjfélre kondul,
De már bizony unja-unja,
A kedvtelen futballista.

Egész nap a labdát rúgja,
Más nem is foglalkoztatja,
Áll a kertben egyedül,
Nem tudja ki merre áll, vagy ül,
Nem ismer ő senki mást,
csak anyját, apját és a labdát,
Sokszor hívták játszani,
Rávágta: ez jó neki.
De lelkében unja-unja,
A kedvtelen futballista.