A nemzeti összetartozás napjára írtam:

Száz s száz esztendeje,

S még rengeteg ideje

Mi e országnak volt.

A sok borzalmat mi itt történt,

Nem tudná elviselni sem élő, sem holt.

Óh, Istenem ne csak nézz le ránk,

Mint oly sok szomorú évben,

hanem áldj meg minket mindeneddel,

Ami létezett s létezik,

Mert e nép már szabad, de éhezik!

A sok nyomor, mi e földön van most

Tűnjön el végleg,

Senki se bántsa ezt a népet.

Melyből sok okos ember hazát csinált.

Áldd meg Istenem a Magyar Hazát!

S nekünk maradt-e feladat?

Maradt!

Mégpedig az, hogy emlékezzünk meg hőseinkre.

Kik vérüket adták értem, értetek:

Rájuk mindig emlékezzetek!