Ferencke a szomszédunkban lakott,

Sokszor otthagyott csapot-papot,

De álmát el sosem hagyta,

- Híres rock sztár leszek – bizonygatta.

Minden nap zengett az utca a hangjától,

A Bözsi néni szerint ezt tanulta a nagyapjától,

Aztán az apja meghívott egy zenekritikust,

Aki csak annyit nyögött ki, hogy basszus.

Vitte is a jó hírt a lemezfelvevőbe,

Be is hívták Ferenckét egy-kettőre.

Óh, Ferencke szedte is a lábát,

Le ne késse első munkáját.

Úgy rohant, hátra hagyva gondját-búját

Észre sem vette, hogy egy kátyú állja útját.

Megbotlott benne hát és fejre esett,

S mivel üres volt az utca, elvérzett.