3. ének:

Egy napon Dezső és a bárány,

Az erdőben vadásznak, gyönyörködnek a tájban,

Mennek, mennek, és egy tisztásra érnek.

A tisztás közepén egy medve állott.

Nagyobbat ember még nem látott.

Rájok nézett, s lelkükben nagy sötét lett.

Álltak bámulták a medvét,

Lelkükben a nagy sötéttel,

S nem látták, ahogy egy madár föllibben.

Majd megszólalá Dezső:

Az életnek kínja,

Ennek a lénynek biztos egy boszorkány az anyja.

Majd Dezső előveszé puskáját,

S hirtelen megtámadá a medvét magát,

Ólma kilövődik, s célba is talál!

Jaj! A medve testéből patakzott a vér,

Egy medencét vele megtölthetnél.

S akkor abbamarad. Az egész erdőben csend lappang!

Dezső nagy lélegzetet vevén,

Hátára kapta a medve tetemét,

S a báránnyal az erdőből kisurrant.

A medvét aztán megnyúzának,

Húsából jót falatozának,

S átadják magokat, a vidámságnak.

A vidámság rájok nehezedett,

Nem láttak csak nagy sötétet,

S majd el is aludának