Itt hőség van, nem hűség van,
A nap melege égeti a betont,
A forró, kátyus aszfalton,
Egy árva lélek se jár.
A templomban harang kondul,
Tán a déli misére hív szava,
vagy csak Rozi cipőtalpat sütött,
S a pap dühében a harangba ütött.

Itt hőség van, nem hűség van,
Az égen a Nap fölött,
Ötágú vörös csillagok.
A sarló a zászlóról
Vágná is le azonnal,
De a csillag nemcsak a kék égen,
Az emberek fejében van.

Itt hőség van, nem hűség van,
Az égre rajzolt csillagot,
Most leveri fentről a képzelet
Átmegy csillagos égbolt határán,
S lebeg, csak lebeg,
Elbúg az ősi honba,
A Szovjetunió fölé.

Itt hőség van, nem hűség van,
S az ember halad az ég alatt
Szeme tiszta, lelke patyolat,
S lebeg a nagy valótlanságban,
Lebeg a nagy fa alatt,
Áthatol a képek tengerén,
S szíve végül ellágyul.

Itt hőség van, nem hűség van,
Utáljuk egymást, s a csúf hazát,
Utáljuk a trónbitorlók hangját,
Az ágyukból kilőtt hőn borzalom
Ahol már Kisvirág is kihull,
A nép lázad, zúg a csatadal,
Ki innen a sok hódító orosszal!