Eljött bizony december 24,
Este fa alatt a sok ajándék,
Körülöttünk boldog gyerekmosolyok,
Miközben Apa csokiért sompolyog,
Anya pedig főzi a finom ételt,
Amennyi bennünk nem is fér el.

De a kisgyerek csak ordít,
Nem érti a dolgot,
Nem evett Ő soha
Karácsonyi combot.

Nem tiszta az ajándék
Nyelvtani fogalma,
Nem látott ennyi embert,
Szerte a lakásban.

Újra elkezd sírni,
Anyai is felugrik,
S csak dajkálja-dajkálja,
Míg a pöri odaég.

Akkor aztán hisztis,
Leveszi a tűzről,
Az egész ház népe,
Nem szólal meg többször.

Mert, ha anya ideges,
Nem kell provokálni,
El kell vonulni,
Vele egy ideig
Nem jó találkozni.

Kész hát a vacsora,
A kisgyermek mégis ordít,
Az anya ringatja.
Az apa pedig bőszen
Folytatásra biztatja.

Mert míg Ő csinálja,
Addig sem kell neki,
S egész álló este
A poharát töltheti.

Fejére áll a ház bizony,
De ettől szép az Ünnep,
Mindenki tesz-vesz,
Csak a lusták ülnek.

Most már én sem rímhányok,
Inkább boldog karácsonyt kívánok!