Ha kinézek az ablakon
Egy gyönyörű pusztát látok.
Szemem elidőzik az élővilágán,
Pipacs, rózsa, kankalin és szarkaláb.
Jaj, bár megnézhetném minden vacsinál!
Ez a puszta oly gyönyörű,
Mint egy mesejáték aminek örülünk.
Kívánom hát jövendő unokáimnak,
Hogy ők is gyönyörködhessenek majd pusztáikban!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
