II. Miklós cár lépked apró udvarán,
nincs ekkor még semmi furcsaság,
Örül s virul, boldogan él,
De jaj! Gyilkolásra éhes a nép!

S akkor a sarkon feltűnt,
Majd utána rögtön elsült,
Egy nagy, sötéten izzó puskavég,
Megszakítva Miklós cár életét.

Jaj, a palota felé halad,
Életben ott senki nem marad.
Sikítás hangzik, a palota ég,
Csak egy kisfiú él még.

Igornak hívták,
Testével védte a palotát,
Míg csak egy ólomgolyó,
nem okozta halálát.