Kicsi pondró, büdös bogár,
Ki felébreszt amíg szunyálsz,
Pólódra pacát tintával csinál,
S a szüleid mégis imádják. :-(

Nem jönnek rá milyen féreg,
Bolond, stréber, egy fakéreg,
Utálom őt oly nagyon,
Mint az emberek a rókakoszt.

Haja rövid, barnás-szőke,
Jaj, jaj, mindjárt hányok tőle.
És amikor fejbecseszem,
S sokáig jól elverem,
Viszonozza.

Lábam fáradt, nagyon megvert,
Úgy kiporolt mint a kendert.
A tesóm egy nagy borzalom,
Mint a borsó a falon,

Nem fut sokat maratont,
Csak tunyul, üt-vág,
Néha olyan érzés, hogy leszakad a világ.
Szégyenemben elalszom,
A harcot meg feladom.