Az ablakon beszűrődik,
Egy szikrázó furcsa fény,
Az égen az esthajnal
Fehéren Betlehemre világít.
Az az ember érzése,
Tán a csillag is ünnepel,
Azért világít oly nagy erővel.

Elgondolkodom,
Az ünnep szépségein:
A Karácsony akkor szép,
Ha nincs sem túl meleg, sem túl hideg,
S a hó is szállingózik.

A levegőben érezni a sietséget,
Reggel mindenki rohan,
Hogy előkészüljön,
Majd este családja közt pihen,
S még az is, aki nem,
Családjaként tekint a mellette állóra.

Az est nyugodt,
A bagoly is boldog talán,
Zúgnak az énekek,
A szél meglibbenti a fák ágait,
Egy pillanatra egymásra dőlnek,
Megérintik egymást,
Koccintanak.
Majd a szellő ismét fúj,
És a fák egy családként
Ölelik meg egymást.