Ferencke a szomszédunkban lakott,

Sokszor otthagyott csapot-papot,

De álmát el sosem hagyta,

- Híres rock sztár leszek – bizonygatta.

Minden nap zengett az utca a hangjától,

A Bözsi néni szerint ezt tanulta a nagyapjától,

Aztán az apja meghívott egy zenekritikust,

Aki csak annyit nyögött ki, hogy basszus.

Vitte is a jó hírt a lemezfelvevőbe,

Be is hívták Ferenckét egy-kettőre.

Óh, Ferencke szedte is a lábát,

Le ne késse első munkáját.

Úgy rohant, hátra hagyva gondját-búját

Észre sem vette, hogy egy kátyú állja útját.

Megbotlott benne hát és fejre esett,

S mivel üres volt az utca, elvérzett.

Tegnap láttam egy lovat,

Az nem nyerített,

Csak morgott sokat,

Nem ment sétálni,

Csak rengeteget piálni.

De nehogy azt gondoljátok,

Hogy ez a ló csodaló,

Ő csak egy régi vasaló,

A pia meg a jó sok víz,

A morgás meg a gőzölgés.

Ha kinézek az ablakon

Egy gyönyörű pusztát látok.

Szemem elidőzik az élővilágán,

Pipacs, rózsa, kankalin és szarkaláb.

Jaj, bár megnézhetném minden vacsinál!

Ez a puszta oly gyönyörű,

Mint egy mesejáték aminek örülünk.

Kívánom hát jövendő unokáimnak,

Hogy ők is gyönyörködhessenek majd pusztáikban!

Sziasztok Olvasók!

Én itt Kiskunlacházán kevés történetet tudok elmesélni. Pontosabban, csak egyetlen-egyet, de azt már az egész falu ismeri, ugyanis mindenkinek elmeséltem. De ti, akik nem itt laktok itt még nem hallottátok e történetet. Így hát jó gyorsan el is mondom Nektek! A történet címe: Az est díszvendége.

1. fejezet

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Kiskunlacházán egy iskola.

Ebben az iskolában mindenki imádta Varró Dániel verseit. De most senki sem a Varró Dani versekre gondolt, mindenki a holnapután megrendezendő iskolai estre készült. Az elsősök néptáncot, a másodikosok versmondást, a harmadikosok szép dalokat, a negyedikesek egy színdarabot, a felsősök pedig tangót próbáltak égbenyúló órákig.

Az egyik gyerek, nevezetesen Dezső pedig büntetésben állt, azért, mert ráöntötte a tintáját a tanárja inge ujjára. De rajta kívül ez az iskola nagyon készült az estre. Nem akartak hazamenni amikor a szüleik megjöttek értük. Egész nap próbáltak volna.

Otthon még mindenki eljátszotta a szüleinek a műsoruk rá eső részét és aztán nagy nehezen beletuszkolták őket az ágyba

Az egyik felsős lány a fürdőkádban is tangózott egy tusfürdővel. Aztán olyan kimerült lett, hogy elaludt fürdés közben.

Most már mindenki alszik, hogy a holnapi főpróbára kipihenje magát!

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

Néhány ember szerint

Van egy olyan állat,

Mit nem látott még tudós,

se senki ember mása.

E ismeretlen állat

A Balatonnál éldegél,

S a kiülős kocsmákban

A sörön meg-megél.

De szeret ő minden piát,

A jó pálinkát, unikumot, vodkát.

Imádja a testes, hordós borokat,

És mellé iszik Jagermeistert sokat.

Naná, hogy ez az állat

(Kinek nevét most elárulom: Oroszlántücsök)

Részegen repdes ki a kocsmákból,

S aztán hazafelé megvacsoráz a kukákból.

Ez az állat azért lett félelmetes „oroszlán”,

mert tetteit nem bírná ki minden orosz lány.

Pár év múlva ő lesz a Jagermeister jele,

De ne félj, találkozni úgysem fogsz vele!

Pár hónapja történt balszerencsémet,

mesélem el versemben néked.

De akkor legyen most csönd!

Hallgass engem s megérted,

miért neveznek mától balféknek.

Előre jegyet vettem a horvát-magyarra,

Így hát szombaton felültem a buszra.

A Groupama Aréna elég messze volt,

A buszunk is lerobbant a Lurdynál,

A vezető kiszállt és azt se tudtuk mit csinál.

Majd tíz perc múlva felszállt és bejelentette:

Innen már csak gyalog vagy metróval mehettek!

Így hát elindult a tömeg a földalattihoz békésen,

(de hoppá még egy gond)

Az érkező járműből szivárgott a füst,

Várhattunk negyedórát amire kihűlt.

Mire elérkeztem a pálya elé,

Lekéstem a második félidő felét.

Odaléptem a kapuhoz,

Az akkurátus biztonsági őr elkérte a jegyemet,

S annak áttanulmányozásával elvesztettem még 3 percet.

Mire a jegyszedő kimondta: bemehet,

Már csak tíz percig nézhettem volna a meccsemet

De én még elmentem szotyiért is,

S mire leültem a helyemre,

A Bíró a mérkőzést fújta le.

Így szól balszerencsém története,

De persze mikor kijöttem a stadionból

Eléggé mérges kedvembe kerültem,

Mit most meséltem az hétpecsétes titok,

Tartsa magában hát ki elolvasta!

(S persze Te is Tibor!)

- Kedves Zombi Úr! Kegyeskedne elmesélni nekem azt, hogy milyen érzés meghalni?

- Blabla prürr! Rürürere.

- Jajj már! El is felejtettem, hogy maga kedves Zombi Úr sajnos nem tud magyarul. Na, de mindegy. Kérek egy tolmácsot!

Ekkor előbújik a szomszédos műtőből az ősz hajú Benedek Ferencke professzor.

- Na mondja még egyszer kendecske! - mondja Ferencke.

- Blabla prürr! Rürürere.

- Hát én ebből azt vettem ki, hogy semmire sem emlékszik. - fordít a tolmács.

- Jól van Ferencke! Elegem van belőled! Hogy lehet az, hogy senki élő nem beszél zombiul?

- Az lehet, hogy élő nem beszél, de én igen! - mászik elő egy hullazsákból egy zombi.

- Jó, jó, jöhetsz már. De kapkodd azokat a vén lábaidat!

Odacsoszog hát a zombi tolmács.

- Na gyerünk, mondhatod már! - rivall rá a tolmács zombitársára.

- Blabla prürr! Rürürere.

- Lefordítottam, de még nem árulom el. Kérem a pénzem! - szólt a tolmács.

Az újságíró elővesz egy köteg tízezerest.

- Na ne papizzon már nekem! Azt sem tudja, hogy a zombik emberagyban fizetnek?

Nem tudta az újságíró, s mivel saját agyát nagyra becsülte s nem akarta, hogy zombigyomorban végezze, gyorsan elszelelt.

Az interjúból nem is lett semmi, de erről már egy zombitámadás miatt nem tudok mesélni. Ááááááááá!

Rengeteg ideje

nem járt erre-fele,

Na ki?

A Nagy Orvos

S most végre-valahára

Ellátogat hazánkba.

Újra itt van:

A Nagy Orvos

A Nagy Orvos kocsival jött,

Amikor kiszállt a tömeg odaözönlött.

Hozzá:

A Nagy Orvoshoz!

Egyszer csak érkezik a hír,

hogy itt a városban minden gyógyír,

Mert itt van:

A Nagy Orvos.

Kapd le a süvegedet barátom,

Fut át a városon,

Hisz itt

A Nagy Orvos.

A Nagy Orvos mindenből kigyógyít,

Mindenkinek gyógyszert biztosít.

A remény:

A Nagy Orvos.

Mikor újra beszáll kocsijába,

Észre sem veszi, s már az egész város áldja.

Őt

A Nagy Orvost!

Ha pereg a dob,

Ha szól a szó és jár,

Egy régi dobszó már.

Ha fáj a máj,

És feléd száguld a gokart,

S kiszól a piacról a kofa.

Ha fel sem ülsz a trakeszra,

De tövig nyomod a gázt,

Az agybaj fenyeget már!

Ha kínlódás közepette,

Még rosszabbul jársz,

Csak figyelj Rám!