Igor verses készlete

Himnuszféle kikiáltvány

2016. június 04. - irokigor

A nemzeti összetartozás napjára írtam:

trianon nemzeti összetartozás napja

Száz s száz esztendeje,

S még rengeteg ideje

Mi e országnak volt.

A sok borzalmat mi itt történt,

Nem tudná elviselni sem élő, sem holt.

Óh, Istenem ne csak nézz le ránk,

Mint oly sok szomorú évben,

hanem áldj meg minket mindeneddel,

Ami létezett s létezik,

Mert e nép már szabad, de éhezik!

A sok nyomor, mi e földön van most

Tűnjön el végleg,

Senki se bántsa ezt a népet.

Melyből sok okos ember hazát csinált.

Áldd meg Istenem a Magyar Hazát!

S nekünk maradt-e feladat?

Maradt!

Mégpedig az, hogy emlékezzünk meg hőseinkre.

Kik vérüket adták értem, értetek:

Rájuk mindig emlékezzetek!

Ezt írtam matek órán

Nézlek Téged, ha fú a szél,

nézlek Téged, ha jő a nyár

Te bársonyos virágszál.

A szerelem sugarával nézlek,

Jobban, mint jó anyámat régen,

Úgy nézlek, mint egy virágzó rétet.

A szerelemnek legszebb hevét érzem szívemben

Nem gondolni Rád, már lehetetlen.

Mást nem tudok csinálni, csak nézlek tétlen.

azelsosprint szerelem

Nem tudom, hogy te szeretsz-e engem, de én nagyon

Annyira szeretlek, amennyi matektankönyvemben a körök,

És teli torokból kiáltom:

A lány Örök!

Újra, elölről

Érzéseimbe temetkezvén

Előjön bennem a múlt,

Az szörnyű múlt,

Mit a szél Arany János

Balladákba fújt.

Majd az első osztályra gondolok,

Én kis hülye,

Mit hittem akkor?

Azt, hogy nem lesznek barátaim.

Az ilyesmibe már belegondolni se akarok.

Majd eszembe jut, hogy

Ekkor az egész osztály ezt hitte.

Hogy nem tudtuk, hogy ez az egész lehetetlen?

Miért féltünk akkor ennyien?

Mert nem ismertünk senkit sem?

azelsosprint

És most megint ilyen érzésem van,

Negyedikes vagyok és felvettek egy gimnáziumba.

Úgyhogy nem csak a tanáraimat,

Osztálytársaimat és barátaimat is elvesztem.

Hát mi lesz így velem?

Hazaszeretet

Ha egy éjszakára felvirrad a nap,

Ha egy percig úgy érzed meghalsz,

Ha állsz tétlenül a buszt várva,

Szeresd kiskomám édes hazádat!

Ha kínhalált halsz, vagy öngyilkos vagy,

Ha esetleg felakasztanak, vagy lepuffantanak,

Ha elkésel az iskolából és dühös vagy,

Szeresd kiskomám édes hazádat!

Ha címeres ökörnek lát mindenki,

Ha szégyenedben inkább elsüllyednél,

Védd a hazád édes fiam,

utolsó csöpp véredig, összes szusszodig, erődig!

Szeresd kiskomám édes hazádat!

Ha fú a szél és négy ember mendegél,

Ha süt a Nap, vagy ha sírban vagy,

Szeresd Őt minden nap!

A tücskök zenéje

A tücskök zenéjét

Hallgatom naponta,

Legalább egyszer.

De ilyenkor mindig

Elönt a búslakodás.

Nem értem miért búsulok,

És azt sem értem mi vagyok,

Csak szállok az élet tengerén,

Mint egy törött kormányú bárka.

Így élek én.

Hosszú várakozás után

Most végre kijelenteném, kinyögném:

Az ember néha fáradt, gondterhelt.

De én mindig így érzem magam,

Ameddig élek én napjainkba,

S amikor fáradt testem

A koporsóba hull,

Nekem akkor minden szomorú.

Irodalmárok és történelmi személyek játéka

Ma van a kistestvérem szülinapja. Mivel ő nagyon szeret társasjátékozni, én pedig szeretem a történelmet és az irodalmat úgy gondoltam vegyítem a kettőt. Így született meg az „Irodalmárok és Történelmi személyek Játéka”, az IT. Ennek nagyon örülne a kistesóm, úgyhogy megcsináltam neki.

Ti is készítsétek el a használati útmutató és a fotók alapján!

Jó játékot kívánok!

Igor

Irodalmárok és Történelmi személyek játéka

A készlet tartalmazza:

  • 1 db tábla

  • 6 db nagy kártya

  • 1 db szívecskés doboz kis kártyákkal

  • 1 db használati útmutató

Játékszabály:

A játék előkészületei:

Rakjátok a nagy kártyákat rajzos felükkel felfelé a helyükre a táblán és mindenki húzzon a szívecskés dobozból egy kis kártyát. Nézze meg, majd rakja félre.

A játék első része:

A legfiatalabb játékos húzzon egyet a nagy kártyák közül. Nézze meg a képet anélkül, hogy látná a hátoldalát a kártyának. Olvassa el a kép alatti szöveget. Jöjjön rá a segédszavak segítségével, hogy mit ábrázol a kép. Aki kitalálja fordítsa meg a kártyát és nézze meg, hogy helyesen tippelt-e. Ha igen akkor léphet egyet a bábujával. Ha nem sikerül, akkor a bábu marad a helyén. Majd folytassátok a játékot az óramutató járásával ellentétes irányban és a következő játékos is húzzon egy kártyát, amíg el nem fogy az utolsó nagy kártya is.

A játék második része:

Ha elfogytak a nagy kártyák, akkor következnek a kis kártyák. Most újra nézd meg a játék elején kapott kártyát. Most a második legfiatalabb játékos próbál mondani egy értelmes mondatot a kártyáján található személyről úgy, hogy csapattársai ne tudják kitalálni, hogy ki az. Amint kimondta a mondatot megkérdezi társait, hogy kitalálták-e a kártyán lévő személyt. Ha nemet válaszolnak akkor lép egyet előre a bábujával. Ha igen, akkor aki kitalálta kettőt lép előre a bábujával és vége van a játéknak. Ha valaki rossz személyt mond, az egyet visszalép a bábujával.

A győztes:

Ha valaki az előtt beért volna a célba, hogy kitalálták volna valakinek a kártyán lévő személyét akkor az a győztes. A másik esetben (amikor valaki kitalálja a kártyán lévő személyt) az a győztes aki legelöl áll a táblán a bábujával.

Sok sikert a győzelemhez!

A játék készítője

Vonatúti visszaemlékezés

Ma van a sztrájk napja és én sem vagyok iskolában. Éppen ezért a suliról írtam egy verset. Egyébként lehet, hogy borzasztó az oktatás, de én nagyon élvezek iskolába járni.

sztrájk iskola vonat

Szörnyű emlékek képsorait látom,

Mikor éppen a vonatot várom,

Előjön bennem a suli,

Az a mérhetetlen sok tudás,

Amit ott meg lehet tanulni,

De a sok csúfság, mi e helyen történt velem,

Soha el nem feledem.

Oda tanulni járunk,

Nem magaviselet jegyekért,

Figyelmeztetőkért, intőkért, rovókért.

Óh, de volt ott sok jó dolog is

A bandázástól kezdve a leckeírásig,

Ceruzám hegyében benne vannak már

A büntifüzetbe százszor leírt mondatok.

Például, hogy a ceruzámat nem rágom!

Most elgondolkodtam valamin,

Aztán eszembe jutott,

Hogy ezen a még a szerelem is megtalált,

Mostantól itt már semmi sem aggaszt,

Csak az, hogy vannak osztálytársaim,

Akik 4 órakor, mint az ördög,

Bedobálják a tankönyveiket a táskájukba,

Azt felveszik a vállukra,

És mintha egy börtönből engednék ki őket,

Úgy mennek ki a kapun, majd haza.

Órákig ezen gondolkodom,

Amíg csak Domonkoson

Le nem battyogtam a

Vonatról. 

Az álruhás boltos

Hallottatok-e már Petőfi Sándorról?

Az én történetem róla fog szólni. El is kezdem mesélni. Réges-régen az 1900-as évek elején kezdődött a mesém egy bérházban, pontosabban a bérház pincéjében lévő lepukkant vegyesboltban, ahol egy nagyon öreg ember árult. Szegény már alig vánszorgott, de dolgoznia kellett, mert a nyugdíjából nem tudott volna megélni. Ez az árus a kapucniját a fejére tolva lehorgasztott fejjel árult. Egy napon aztán bemegy a boltjába egy tinédzser (aki egy körözött bűnöző, de ezt a boltos nem tudja).

- Üdvözlöm Önt a vegyesboltomban, csak válogasson kedve szerint.

- Áhh, szóval csak válogassak? - azzal felkap egy hatalmas üveg bort és kiiszkol a kapun.

- Jaj ne, ez egy tolvaj! S pont a borom vitte el, édes Istenem!

Bemászik egy rejtekcsapóajtón, ami a csatornába vezet, orrfacsaró bűz fogadja őt. Megy mendegél, mígnem egy csatornafedél alá ér. Olyan 100 méterre lehet a boltjától, s ekkor hall valamit.

- Óh de jó, elloptam ezt a nagy üveg bort!

A boltos azonnal megérti, hogy a rabló ott van a csatornafedél közelében. Hatalmas erőlködés közepette kinyitja a fedőt. Ott áll előtte a tolvaj. A boltos lehúzza a pulóverét. Leveszi a kapucnit és egy ráncos, de mégis bölcsnek tűnő fej bukkan elő. A boltos meglát az utca végén egy rendőrt.

rendőrség Petőfi Sándor

Eszébe jut egy agyafúrt gondolat, felkap az út széléről egy fadarabot és megdobja vele a rendőrt. A zsaru erre szembefordul a boltossal és a tolvajjal. Rémlik, hogy azzal a körözött bűnözővel áll szemben, aki egy hete szökött meg a börtönből. A zsivány is észbe kap és futásnak ered, a rendőr pedig utána. A boltos csak néz ki a fejéből, majd meglát egy faszekeret és azt úgy húzza be az utcába, hogy elállja a tolvaj útját. A tolvaj meglátja a szekeret és rögtön tudja, hogy azt neki állították csapda gyanánt. Próbál is átmászni rajta, de nem sikerül neki. Aztán egyszer csak megérkezik a zsaru a társaival, s elállják az utca másik végét is. Bekerítik a tolvajt, a zsaru és a boltos odamegy hozzá, majd a rendőr megbilincseli a bűnözőt.

-Maga állította el az útját a szekérrel?-kérdezi a zsaru.

-Igen-feleli a boltos.

Azzal megfogják a tolvajt és elindulnak a rendőrségre. A rendőrségen nagy volt az öröm, amikor átvették az tőlük a bűnözőt, a boltost a jutalommegadó pulthoz vezették.

- Neve? - kérdezte a pult mögött álló rendőrtizedes.rendőrség Petőfi Sándor

- Petőfi Sándor – válaszolta az öreg.

- Na ne higgye el, hogy én ezt beveszem! Akkor tudnia kellene az összes Petőfi verset, s különben is: ő már rég meghalt.

Az öreg elkezdte szavalni Petőfi verseit.

„Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.”

- Jó, jó elég! - mondta a rendőrtizedes. - Nem elég hogy lexikonként tudja a verseit, megkérdezzük a fiát, Petőfi Zoltánt, majd ő igazságot tesz.

Fél óra múlva odakísérik elé a fiát. Petőfi Zoltán nagyot néz rég nem látott apjára. Ugyanaz a szem, ugyanaz az az anyajegy, ugyanaz az az arc.

- Édesapám! - mondja és átöleli. Ebből a rendőrök is rájöttek, hogy ő az.

Van -e valami kívánsága?-kérdezi a rendőrtizedes.– Azt teljesítjük magának.

- Mivel tudom, hogy Júliám meghalt, azt kérem, hogy hadd lakhassak együtt a családommal egy nagy házban, ahol van kert, hogy öregkoromra is maradjon valami teendőm. - mondja a költő.

- Tudja mit! Van egy ilyen ház a közelben, amire maga vágyik, és azt a sok fontos tettéért amit a hazáért tett megveszi magának a rendőrség. Később meg is vették a házat és azóta az egész család ott él.

A tolvajról annyit, hogy a legkivilágítatlanabb cellában, ahol még a szamárkóró sem nyílik ki, raboskodik élete végéig, de ez már egy másik történet.

A szomorú ajtó és a félfa (bábfilm)

Forgattunk egy bábfilmet az egyik kedvenc mesémből. Fogadjátok szeretettel!

"Volt egyszer egy szomorú ajtó, előtte állt a félfa. Sokat beszélgettek. Az ajtó egy napon a Reblogon olvasott a sziámi ikrek életéről. A félfa és az ajtó megbeszélték, hogy ők is azok szeretnének lenni. Megkérték az embert, hogy ragassza őket össze. Az ember megtette a kívánságukat. Ezután így hívták őket: AJTÓFÉLFA."

süti beállítások módosítása