Csiripel a madár,
Egy réten üldögélek,
Hiába huhog a bagoly,
Akkor sem félek.
Nézem a patakmedret,
Jól meg lett tiporva,
Majd úgyis megárad,
Franc tudja mikorra.
Őz kecsesen lépdel,
Muflon vágtat át az erdőn,
A fák magas lombja
Az egekig elnőtt.
Bokor mögött mókus
Eszi a mogyorót,
A nyűves fáktól
nem látni merre van Mogyoród.
De az erdő egyszercsak csak lehalkul,
Leesik az est, húzok a tisztásrul.
Center:
Százkilós nagy böhöm állat,
Széjjel rugdossa az állad,
Jobban teszed,
Ha félsz tőle,
Rettegésből mész előle,
És mikor nálad a labda,
Nyomban ki is rúg a partra.
Ő a center,
Izmos ember,
A kezéből
nem ereszt el. 
Kapus:
Vízben tapos, kapu előtt,
Arra vigyáz, nehogy belődd,
Lábával felrúgja magát,
Keze akár a péklapát,
Ujjhegyével nagyot védve,
Boldogan csobban a vízbe.
Ő a kapus,
Okos agyú,
Kivéd mindent,
Jó sokat gyúr. 
Bekk:
Nagyon nehéz,
Ő is monstrum,
Centert levéd,
Csak erre gondol:
„Bármi eszköz legyen is,
A fő, hogy centert vízbe vigy!”
Labdát eldob, néha gólt lő,
Hátsó ember, sokszor védő.
Ő a Bekk,
Otthagy állva
úgy, hogy MEKK.
Szélső:
Kettő darab van belőle,
Mind a kettő kinn a szélen,
No nem együtt, kézen fogva,
Hanem külön labdát nyomva,
Kapura lő többször dob gólt,
Csapatmotor, sokszor passzol,
Agya néha erre saccol,
Ő a szélső,
Oly gyors
mint a szélcső.
Hátsó:
Rengeteget védekezik,
Támadásban is besegít,
Néha rádob, néha passzol,
Embert levéd,
Ezért is él,
Víz alá nyom, sokszor blokkol,
Kezével csak lóbál olykor,
Ő a Hátsó,
Ha nem vigyázol,
rúgásától nem lesz hátsód!
Házában ül, ellabdázgat,
Szemében látszik a gyalázat,
Az ő futballjában nincsen alázat.
Csak futballozik kinn a kertben,
Eszébe sincs, mást tehetne,
Ide-oda is mehetne,
Már a futballt unja-unja,
A kedvtelen futballista.
Hiába egy nagy esemény,
Kertjéből ő ki nem mozdul,
S lásd megél, mégcsak nem is koldul,
Focizik akkor is amikor a harang éjfélre kondul,
De már bizony unja-unja,
A kedvtelen futballista.
Egész nap a labdát rúgja,
Más nem is foglalkoztatja,
Áll a kertben egyedül,
Nem tudja ki merre áll, vagy ül,
Nem ismer ő senki mást,
csak anyját, apját és a labdát,
Sokszor hívták játszani,
Rávágta: ez jó neki.
De lelkében unja-unja,
A kedvtelen futballista.
Állok az utcán,
Tekintetem kereng,
Árkádon s boltívek ormán,
Épületek, álomszép
Hidak, boltok, piacok.
Hirtelen vágytól,
Magasra szállok,
A várost nézem madártávlatból,
Elámulok a Nagykörúton,
A bazárban sok néni árul uborkát;
Látom a sok villamost,
Köztük a hosszú négyes-hatost;
A fogaskerekű sok utast szállít,
A Nemzeti Múzeum mindent kiállít;
A Hősök terén áll a sok ember,
A szobrokat nézik nem túl nagy csenddel;
Szélsebesen vágtat a HÉV is,
Focizó fiúcska ámulva nézi is;
Dühöng a tömeg a rakpart dugóján,
Állni fognak legalább fél órát.
Leszálltam,
Sok csodát láttam,
Mindennapi nyüzsgés:
Éppen ezt vártam.
Ámulatomban nem figyeltem másra,
És felszálltam bambán,
Pest egyik villamosára.
A tudós lépked a laborban,
Lába úszik már a porban,
Kel fel-alá, szerte-széjjel,
Egész nap nem bírja ésszel,
Keresett egy üveggömböt,
Abból a por csak úgy ömlött.
Az öreg pápaszemes tudós,
Előveszi könyvét és tud óh,
Ezernyi fontos információt.
Leüt hát egy mocskos székre,
Onnan nézett szerte szét,
Eltengődött egy darabig,
Papírból gyártott sok galacsint.
S hogy ki e fura tudós,
A minden tantárgyból megbukó,
Az élet ostoba martaléka,
A tudósok rossz ajándéka?
János. Így hívták őt,
Mármost János a porban ázott,
Egy almát gyorsan meghámozott,
E ember tudós azért lett,
Mert a sok-sok szerszám érdekelte,
Kompjúter technológia, körzőkészlet,
János e sok jótól teljesen kész lett,
Csak ámult és bámult,
S tudós akart lenni ádázul.
Na most a tudós élet sem egyszerű,
Kutatni kell minden cuccról,
Mi sokszor nem túl ésszerű,
Ígyhát folyton heverészik,
Dobálgatja a falat,
Tévét néz, és csámcsogva
Szájába vándorol a falat.
Jánost, ki nem volt munkája gyöngye,
Nem Newton, és nem is Einstein,
Életét eltengeti,
Már a sok műszer sem érdekli.
Itt ér véget e mese,
Mert Jánosnak a következő kísérletnél,
(Mire nehezen szánta el magát),
A Tűz leégette a haját,
Majd begyulladt a sok műszer,
János pedig elégett a tűzben.
Reggel hatkor kel az ország,
Forrócsoki és indul a nap,
Választásnak ideje ez,
A szavazófülkék megnyitva.
Délben már tülekedik,
A sok voksoló népség,
Ki erre, ki arra szavaz,
Senki sem tudja, senki sem méri,
Ki örül s kinek lesz most baj.
Csak én tudom egyedül,
Ki nem rám szavaz,
Magának előrendel egy
Seggcsontpanaszt!
S ha nyerek,
BMW-vel ugratok a Parlamentbe,
Szétverem az ajtaját,
Elmulatom mind az éjjel,
A teljes államkincstárt.
Struccaimmal megszállom a kormányt,
Nézd miniszterem hosszú nyakát!
Csak bólogatni képes.
Megszavazza szépen
Összes eszetlenségem!
Lebontanám a Lánchidat,
Helyén drótkötélpálya,
Az ország összes lovától,
Megvonnám a takarmányt,
Atomfegyvert csinálnék
A Dél-budai sztrádán.
És akinek mindez kevés,
Röpül az országból,
S mint a struccok,
Élhet a Szaharában.
Ki nem rám szavaz,
Magának előrendel egy
Seggcsontpanaszt!
Hétfő van ma,
Húsvéthétfő,
(Így kel föl a fiú).
- Nosza gyerünk,
Kölnit a kézbe!
Piros tojásért
Útra is kéltek.
Elértek egy házhoz,
Benne angyal lakott,
Ki hogy elsorvadjon,
Most volt rá alkalom,
De jöttek a kisfiúk.
Vizet elővették,
Meglocsolták szépen a leánynak fejét,
Az angyal így megmarad,
Sokáig tündököl,
Szájának mosolya örök.
S e hőstettért Ő piros tojást adott,
- Gyertek jövőre is!
Szólt, majd becsukta az ajtót.
InterIgor: Szép jó napot kívánok! Önt rengeteg kritika érte, mely szerint Ön is benne volt a Kazahsztán elleni vereségben.
Kovács Árpád masszőr: Igen, sajnos ez így igaz, sokan vádolnak ezzel. Én is jó napot kívánok a nézőknek! Visszatérve a kérdéshez: a probléma abból adódhatott, hogy Dzsudzsáknak nem masszíroztam át a bütykét.
Igor: Szóval az egész meccs egyetlen bütykön múlott?
KÁ: Nem feltétlenül, mert Szalai kalapácsujja sem kapta meg a megfelelő ellátást. Ráadásul fontos mozzanata volt a meccsnek amikor a mester „Attacking!” kiáltását Böde Dani „Varjúfing”-nak értette és orrát befogva fetrengett a 16-son belül gólhelyzetben.
Igor: Akkor tehát sokan hibáztak, köztük Ön is, s ez volt az oka a zakónak
KÁ: Nem. A labda súlya nem volt megfelelő, hol kevés volt és fölészállt a labda, hol túl sok és el sem vánszorgott a kapuig.
Igor: Tehát a labda súlya miatt kapott Magyarország Kazahsztán válogatottjától. Köszönöm az interjút!
Gyomrom korog,
Szólít a végzet,
Nyálam csorog,
Várom az ételt.
Pulykatál
Az asztalon áll,
és rizsköret
Mit hozzá kínál,
Jó kovászos uborka,
Nem elég egy hónapra,
Be is falom jó hamar.
S jön az újabb üveg majd.
Melegszendvics, olvadt sajt,
Ízlésemnek ez kell csak.
friss szép alma, megettem,
Ott is van a begyemben.
Csokoládé, gumicukor,
Oly szép, hogy nincs arra szó,
kicsit ebből, kicsit abból,
Sose elég a jó falatból!
Jajj az ital de finom volt,
Három pohár friss tea,
Meg is ittam még e nap,
Sok étel van,
Szép sütemény,
Kalács, kifli,
Lecsó, bejgli,
Mi más kellhet Így kell élni!
Gyomrom morog,
Belem forog,
Összehúzza nyál a szám,
Csak várom, csak várom,
A pincér mikor jön már?
Csiri-csáré operában,
Nagy koncert kezdődik,
Mind itt vannak
Aki szokott.
Ing és szmoking
Rajtuk van.
Kis, cicomás bajszos bácsi,
Székén ülve sutyorog,
Felesége hallgatja,
S bele-bele hunyorog.
Kezdődik az előadás,
Szép ruhájú zenészek,
Ott állnak a színpadszélen,
Tapsikolják is őket,
Pedig semmit sem,
Műveltek még rendesen!
A zenebona is elindul,
Körös-körül csönd lészen,
Hallgatásba néha-néha,
Tapsvihar csendül bele!
Csiri-csáré operában,
A nagy koncert véget ért,
S hallgatom a nagy tömegnek,
Nem éppen lágy neszét.
A bajszos úr is
Igen konok,
Arccal bámul kifelé,
Felesége bőszen tappsol,
Nagyon tetszett tát’ neki.
Csiri-csáré operában,
A nagy koncert rég elmúlt,
Csend honol már,
A bajszos székén,
A színpadon is,
A tapsvihar rég eltűnt,
S a nagy-nagy üres térben,
Egy apró hang sem csendül!
